Maradona égbe megy?

 

Pár éve még a halál szele is meglegyintette, elhízva, drogfüggőn, betegen, teljesen leépülve bután bámult a kamerába Fidel Castro országában. De visszajött.Pár éve még a halál szele is meglegyintette, elhízva, drogfüggőn, betegen, teljesen leépülve bután bámult a kamerába Fidel Castro országában. De visszajött.Pár éve még a halál szele is meglegyintette, elhízva, drogfüggőn, betegen, teljesen leépülve bután bámult a kamerába Fidel Castro országában. De visszajött.

Csak első forduló ne lenne a világbajnokságon! Rossz volt nézni az óvatoskodó angolokat, franciákat, a kevéssé hatékony argentinokat, az igyekvő, de még nem elég acélos olaszokat. Önbizalmat nem szereztek, ez marad majd a második csoportkörre. Az egyetlen lélekemelő látvány Maradona volt számomra.

Tudom, furcsa, amit mondok, de valahogy jó volt őt látni a pálya szélén. Pár éve még a halál szele is meglegyintette, elhízva, drogfüggőn, betegen, teljesen leépülve bután bámult a kamerába Fidel Castro országában. Akkor fényévekre volt a világ futballjától, mert a sors csak a pályákra adott muníciót Diegónak, a pályán kívül viszont semmi sem ment. És hagyjuk az „ilyenek a zsenik” dumát! Egyszerűen mindent elrontott maga körül, nem lehetett komolyan venni: adóhátralék Olaszországban, el nem ismert babák balkézről, kétes hírű haverok Nápolyban, Havannában, Caracas-ban. Meg az a 40-50 kiló plusz, mely oly hülyén tud mutatni egy öregedő zsenin. Gyomorgyűrű, drogelvonó, én már szinte láttam a CNN közvetítését a gyászszertartásról. Jártak már így futballikonok (lásd George Best).

De visszajött. Áll a kispad előtt, digós cuccban, feszülten, hiszti nélkül, és valahogy hiteles. Mert most őszintén, egy Messinek, Teveznek, Higuaínnak ki a bánat adjon ukázt, ha nem egy egykor volt zseni, aki miatt az előbb említett fiúk csukát húztak és a világhírig meg sem álltak?! Persze, hogy ő! Az nem lesz gyenge látvány, amikor majd Messi bever egyet valamelyik csapatnak (vagy kettőt-hármat inkább) és Diegóig rohan örömében! Mert nekünk, rajongóknak, ölelkező zseniket látni jó lesz! A szentimentalizmus része a futballnak, kár lenne tagadni. Úgyhogy magam részéről Messi-gólokat várok, szerintem Maradona is... Mit várok!? Akarok!

Farkas Zsolt sportpszichológus írása

 

Domenech: a gyűlölet új mértékegysége

Gondolom, a gyűlölet új mértékegységet kapott Franciaországban: Domenech-ben fognak mérni most egy darabig...

Waterloo, szégyen, gyalázat, szavak röpködnek, Platini széttárt karokkal, Zidane még inkább mosoly nélkül, Sarkozy pedig gondterhelten fog majd napokig nyilatkozni. A nemzet csalódott, hogy történhetett ez meg? És tényleg, mit művelt ez a csapat világbajnoki felkészülés címén az elmúlt 6 hétben? Edzésnaplók, élettani vizsgálati eredmények, mentális felkészítés, csak néhány téma, amely kivesézésre vár Galliában. 12 éve világbajnokok voltak, 4 éve másodikak, most megbuktak: fizikálisan, morálisan, minden statisztikai mutatót tekintve. Észak-Korea talán még náluk is gyengébb, de őket legalább szeretjük/féltjük, hátha az idióta Kim elnök nem bántja őket! Ezek a francia fiúk viszont jól kicsinálták magukat és egymást. Teljesen új morált kell létrehozni, ö, ö, ö, akarom mondani, új csapatot. Vagy csapat és morál egy és ugyanaz? Lippi mester is bajban van. Neki csapategysége még van, de ereje, hogy a legutóbbi világbajnokságon pazarul teljesítő, de az azóta gyengécske Cannavarót a cserepadra ültesse, az nincs. Talán, ha Pirlo visszatérne, kapnának a csatárok jobb labdákat, merthogy magukat elég nehezen hozzák helyzetbe, az nyilvánvaló! Meg tud valaki gyorsan nevezni két olasz csatárt? A Baggio név nem lesz jó! Sajnos... Mikor e sorokat írom, Martin Palermo épp gólt rúgott. 36 éves. Szakírók ezrei röhögtek Maradonán, amikor reaktiválta... Az ő góljával jutott ki Argentína a vb-re. A 93. percben rúgta. Most is beköszönt. Úgy 10 perccel a becserélése után... Farkas Zsolt sportpszichológus írása

Capello bevallotta...

Fabio Capello, a világ egyik legeredményesebb klubedzője bevallotta, hogy az angol válogatott kudarcáért kizárólag ő a felelős, mégpedig azért, mert túl hamar kezdte meg a csapat felkészítését.

A nehéz angol bajnokság után több pihenőt kellett volna adnia a játékosoknak, így viszont fizikailag és mentálisan is fáradtak voltak a fiúk. Don Fabio 64 éves. Volt válogatott futballista, nagy klubok eredményes edzője, de az őrült eredménykényszer miatt nem volt ereje, hogy több idő adjon regenerációra játékosainak. Talán 10 nap, ha eltelt a Premiership utolsó fordulója és az első válogatottbeli edzés között. Az eredmény(telenség) látványos volt: bizonytalan Terry, küzdő, de kevéssé kreatív Gerrard és Rooney! Na, őt nézni volt a legszomorúbb! A németek elleni meccs második félidejében már nem is akarta a gólt, csak passzolt, a kapura már rá sem pillantott, szabadult a labdától, önbizalom nélkül alibizett. Rendesen sajnáltam. És utáltam Capellót, aki a fuck, press, ball szavak ismétlésén kívül - mindezt hisztizve -, semmi hasznosat nem tudott tenni. Jellemző, hogy az idény legjobb játékosát, aki 34 gólt rúgott és minden megmozdulásával veszélyes volt, Sir Alex hívogatta telefonon, hogy vigasztalja és mentálisan erősítse. Mert mindenki fáradt volt az angoloknál, egy kis igazi passzív pihenés, egy jó 2 hetes „édes semmittevés” jót tett volna a csapatnak, de jött a türelmetlen Capello és edzést vezényelt. Akkor viszont miért jutottak négy közé a németek, a spanyolok, az „uruk”, a hollandok? Ők nem fáradtak? Biztos azok! Viszont hozzájuk legalább anyanyelvükön szól a kapitányuk. Merthogy egy jó beszélgetés a hosszú összezártság alatt akár még a tompa, fásult játékost is felrázhatja. Viszont egy tisztázó, motiváló kapitány-játékos beszélgetéshez szókincsre van szükség, ami - mint az látható - Capellónak nincs. Hetekig nem beszélni, csak akcentusos vezényszavakat hallgatni nem épp csapatkovácsoló jelenség! Az angolok nem egy nyelvet beszéltek tehát a vezetőjükkel, így talán más produkciót nem is kaphattunk. Pedig Rooney! Istenem! Micsoda szezonja volt... Farkas Zsolt sportpszichológus írása   Szolid drámák, bágyadt sztárok... Nehéz lenne ráfogni erre a világbajnokságra, hogy minden idők legizgalmasabbja volt, de azért jól szórakoztunk! A klubfocit (lásd Bajnokok Ligája) nem múlta felül, és az is bebizonyosodott, hogy egy válogatott csapatot nehéz gatyába rázni, s a legjobb edzők bizony a kluboknál vannak. Egy európai válogatott sem játszott olyan magas szinten, mint a Barca, Bayern, Intern, vagy a United. Inkább afféle mini Bayernek(németek), mini Barcelonák (spanyolok) próbálkoztak a győzelemmel, igaz, szép sikerrel. A BL-finalista Bayern a döntőben is ott lesz, Robben és Van Bommel révén. A Barcelona pedig uralja a spanyol válogatottat, ezt még Madridban is elismerik... Okosabbak lettünk. Megtudtuk, hogy nincsenek csodák: aki a szezonban középszerű volt a vébén is az marad. Gondoljunk Kakára, Riberyre, Torresre, Gerrardra, Robinhora! És aki egész idényben nagyszerű volt, itt nem biztos, hogy az lesz: Rooney, Cristiano, Messi, Drogba, Lampard teljesítménye a példa erre. Persze van, aki „hozta” a bajnokságot és a vébét is, előttük tényleg le a kalappal: Forlan, Robben, Schweinsteiger, Villa, Casillas, Müller, Sneijder. Aki lenyűgözött engem, az Forlan volt. Majd 70 idénybeli meccsel a lábában is életveszélyes volt az utolsó percig. Nem veszekedett bírókkal, társakkal, nem dobálta magát a 16-os környékén, csak hajtott, ment előre! Hadd aktualizáljak, Gera Zoli (akire az ez idő tájt legtehetségtelenebb holland duzzog) ilyen a Fulhamben. S ha már a szövetségi kapitányoknál járunk. Carlos Queiroz,U-20-as világbajnokságot nyert 20 évvel ezelőtt, azóta semmi. Hogy nem lehetett ebből a játékosállományból többet kihozni? Persze, a Realnál is megbukott, itt is. A legjobb neki Sir Alex mögött a kispadon... Megbukott Lippi is, a Juvéra épített csapatával. Mester, ezt komolyan gondolta? Diego sem tett csodát, bár nagyon rajta volt, csak hát Cambiasso helyett az örök ígéret Mascheranot játszatta. Egy bombaformában lévő BL-győztes középpályást el sem vinni a tornára, nos ezt nem lehet büntetlenül megúszni. A kétség kívül meglévő Maradona-mítosz és mágia ezt a hibát nem tudja kompenzálni! És akkor Zanettit még nem is említettem... Most pedig képzelegjünk kicsit! Mi, magyarok Észak- Koreával lettünk volna leginkább partiban, a harmatgyenge Szerbek legrosszabb napja is csak döntetlennel kecsegtetne minket! Jobb ezt bevallani... Igazi csapatok ellen pedig a szokásos képlet állna: barátságos meccsen x, tétmeccsen sima bukta. Mikor leszünk olyanok, mint Mexikó, USA, Szlovákia? Paraguayt nem is kellene említsem vagy Chilét! Csányi úr! Ha a magyar futball – mint olyan – a tőzsdén lenne, maga venne? Én végig néztem a meccseket, és nem vennék... Mi lesz vasárnap este? Szeretem a spanyolokat, de a négy között a németek elleni első félidős 360 passz, kicsit sok volt nekem, fárasztott és untam is. A Barca jobban csinálja... Van Bommel zsivány, Robben és Snejder életük formájában és hát Puyol daueros hajáról is pattanhat a labda fölé! Nem tudom... Ma – mint kifejlett, reménytelen szentimentalista – ellágyultam. Olvastam, hogy Villa nevelőapja a fia minden edzésén ott volt egész serdülőkoráig. Megtanította a kis Villát ballal rúgni, és rengeteget gyakoroltak együtt, ja, amúgy az öreg, bányász volt! Míly jó lehetett műszak után focizni! Igaz-e a sztori? Én, benyeltem mindenesetre, mert szép és hinni akarom! Az öreg Villa meg hadd sírjon örömében vasárnap éjjel, néhány párás pislogással vele tartok, merthogy a futball csupa érzelem! Hétfő reggel kicsit céltalanul kapucsínózok majd, szivart sem veszek, fura lesz foci nélkül... Nem várom. Farkas Zsolt sportpszichológus írása

 

 

---

by lipcsei

 

 

Oldal: VB gondolatok - F.Zs.
Loki Focisuli 2003 - © 2008 - 2024 - loki-focisuli.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat